Az alábbi bejegyzés nagywouk blogjában látott napvilágot
még 2010-ben, ám mivel az oldalt bizonyos hatalmak megsemmisítették, időnként
felidézünk belőle néhány megmentett gondolatot – nem mintha különösebben nagyra értékelnénk azokat, inkább csak a nosztalgia kedvéért, ha már az SF
Sirató amúgy is egy édes-bús, múltidéző zuga a világhálónak…
* * *
Manapság az időjárás már nemcsak az angolok körében
népszerű és mindennapos beszédtéma, hiszen a mind gyakrabban tapasztalható
extrém jelenségek már kicsiny hazánk lakóit is mind gyakrabban késztetik heves
kifakadásokra. Mindeközben pedig az idősebb korosztályok tagjaitól szinte mást
sem hallani, mint hogy bezzeg az ő idejükben a nyár meleg volt, a tél hideg, a
világ folyása pedig – legalábbis az időjárás tekintetében – nem adott okot az aggodalomra.
De vessünk csak egy pillantást a 32 éve, 1978 novemberében az IPM-ben megjelent
cikkre (amely címében szép nyarat ígért nekünk 2010-re), és rögtön szembetűnik, már akkoriban is azon töprengtek az illetékesek, hogy most akkor
melegszik, vagy éppenséggel hűl Földünk északi féltekéjének éghajlata… Mi több,
a Kultúra című lengyel magazinból átvett cikk szerzője még némi futurológiai
előrejelzésre is vállalkozott, és megjósolta saját jövőjének (azaz a mi jelenünknek)
várható időjárását is.
Nos, ha valami, hát akkor ez az igazi science fiction!
A meteorológusok 1977-et „az esők és szelek évének”
nevezték. A különféle időjárási anomáliák éve volt. De ugyanezt mondták
1976-ról és 1975-ről is, 1974 pedig az évszázad legőrültebb éveként került be a
meteorológiai krónikába.
Csak újabban ilyen szeszélyes az időjárás, vagy a régiek
is tapasztaltak hasonló anomáliákat? Az idősebbek úgy emlékeznek, hogy
hajdanában egyszerű volt az időjárás: „nyáron nagyon meleg, télen nagyon hideg
volt”. A múltban is akadtak ugyan meleg telek és hűvös, esős nyarak, de
mégiscsak van igazság a fenti nézetben. Mostanság az időjárási anomáliák
gyakoribbak. Némelyikük pár napig vagy hónapig érezteti hatását, de van,
amelyik évekig. Huzamos „kilengések” például az ismétlődő európai szárazságok,
vagy a sarkvidék felmelegedése századunk elején. Tartós anomália az is, hogy az
óceáni és a szárazföldi éghajlat határa lassan eltolódik Közép- és
Kelet-Európában. Ez a határ az elmúlt száz év folyamán több száz kilométerrel
vándorolt keletre, az óceáni éghajlat befolyása ily módon a réginél jóval
keletebbre terjed. A meteorológusok feltevése szerint az ismétlődő téli viharok
és orkánok szakaszába lépünk. Régebben az északi-tengeri elemi csapásokat okozó
nagy téli orkánok évszázadonként csak néhányszor fordultak elő, a legutóbbi 150
évben jóval sűrűbben.
A hurrikánok az Atlanti-óceánon születnek. Európa
partjaitól távol. A nyugat-európai országok meteorológusai újabban
megállapították, hogy a „viharfészkek” közelebb kerültek földrészünkhöz. A
kutatók körében két ellentétes nézet kerül szembe. Az első szerint búcsút
mondhatunk az enyhe éghajlat korának, Földünk újabb jégkorszakba lép, vagy már
benne is van. A másik, derűlátóbb elmélet szerint a lehűlések csak időszakosak,
éghajlatunk általában inkább melegszik. Az utóbbi elmélet hívei emlékeztetnek
rá, hogy évszázadunk a legmelegebbek egyike az elmúlt évezred folyamán, a
jelenlegi évezred pedig a legmelegebb az elmúlt tízezer évben.
A meteorológusok felfigyeltek a naptevékenység és az
éghajlatváltozások összefüggéseire. A naptevékenység 11 éves ciklusának
kétszerese több kisebb szakaszra oszlik, és bizonyos szabályszerűséggel
befolyásolja az éghajlatot. A ciklus első négy évében az északi félteke
éghajlata száraz és kontinentális jellegű, a 4-10. évben jobbára nedves és
hűvös az éghajlat, a 10-16. évben csapadékos és mérsékelt, a ciklus végén
pedig, a 16-22. évben, meleg és csapadékos.
A 22 éves ciklusokból adódnak az úgynevezett évszázados
vagy 80-90 éves ciklusok és a 180 éves ciklus. A naptevékenység ritmusának
megfigyelése több mint száz éve folyik. Ennek alapján dolgozták ki a következő
két évszázad éghajlatváltozásainak prognózisát. Kiszámították, hogy 1977. és
2000. között az északi féltekén a hőmérséklet kissé csökken. A trópusi
övezetben és a déli mérsékelt égövben szárazságok várhatók. 2000 és 2010 között
visszatér a melegebb és csapadékosabb éghajlat. 2010 és 2030 között trópusi
aszályokra kell számítani, az északi mérsékelt égövben viszont több lesz a
csapadék. 2030 és 2050 között általános felmelegedés és több csapadék jellemzi
majd az éghajlatot.
Az éghajlat a múltban is sokszor változott, és erre a
jövőben is számítani kell. Az éghajlati zavarokat nemcsak a levegő
átlaghőmérsékletének változásai okozhatják, hanem más jelenségek is, például a
sarki jéghatár eltolódása, vagy az, hogy az örök hó határa lejjebb húzódik a
hegyekben. Az elmúlt negyed évszázadban az északi féltekén az átlaghőmérséklet
nem egészen 0,3 C-fokkal csökkent. Ez adott okot az új jégkorszakról szóló
találgatásokra. A századunk negyvenes éveiben kezdődött lehűlés azonban a
hetvenes évek elején véget ért. A hőmérséklet most ismét normálissá válik, és a
kutatók hajlamosak átmeneti változásnak és nem állandó tendenciának tekinteni a
századunk közepén tapasztalt időszakos lehűlést.
Az amerikai éghajlatkutatók szerint az emberiség növekvő
energiafogyasztása miatt a következő 100-150 évben a légkör széndioxid-tartalma
csaknem a nyolcszorosára növekszik. Ez a széndioxid-mennyiség ezer évig is
megmaradhat a légkörben, ami felmelegedéshez vezet.
Így óriási éghajlatváltozás következhet be. Visszatérünk
ahhoz az éghajlathoz, amely mintegy 100 millió évvel ezelőtt uralkodott
Földünkön. Egyes klimatológusok szerint ez nagyon is megalapozott kilátás.
Kiszámították, hogy 2050 körül az emberiség által mesterségesen termelt
hőmennyiség óriási lesz: 7 százalékát teszi ki annak a hőenergiának, amelyet a
Föld a Naptól kap!
Hogyan alakul a továbbiakban az éghajlat?
Ha az északi félteke átlaghőmérséklete 2-3 fokkal
emelkedik, Európa nagyobb része a mediterrán éghajlati övezetbe kerül,
jelentősen északra tolódik a téli fagyok és havazások hatóra. A Balti-tenger
déli partvidékének éghajlata olyan lesz, mint jelenleg a Duna menti országoké.
Messze északra tolódik el az erdőségek és szántóföldek határa. A szén-dioxidban
gazdag légkör a növényzet dús fejlődését segíti elő, s az esőzések is nagyobb
arányúak lesznek. Az éghajlatváltozásnak persze kóros hatásai is lehetnek. A
felmelegedés folytán például olvadni kezd a sarki jég, és fokozatosan emelkedik
a tengerek szintje. De ezeknek az eseményeknek a bekövetkezése számos más
tényezőtől is függ, ezért meglehetősen bizonytalanok ebből a szempontból az
előrejelzések.
(Kultúra - Varsó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése