AZ ATOM-TÚLVILÁG LEGENDÁJA

A második világháború után, az atombombák ledobását követően világszerte megnövekedett az érdeklődés az atomok világa és a mikrokozmosz iránt. Nem mindenkit elégítettek ki azonban az atommagról vagy az atomhasadásról szóló tudományos beszámolók, és sokan misztikus magyarázatokat kerestek a fizikai jelenségekre, így született meg az atom-túlvilág elmélete, mely szerint a Biblia túlvilágról szóló ismeretei immár elavultak, mert az emberi lélek halhatatlan ugyan, de a test pusztulása után nem holmi égi világba jut el, hanem a mikrokozmoszba, az atomok világába…

Ryan Choi, az atomember

Az embert ősidőktől fogva izgatja a kérdés, hogy mi alkotja az anyagi világot. Hiszen bármilyen eltérő is az egyes tárgyak külső megjelenése, tulajdonságaik között mégis találunk hasonlóakat, ami arra utal, hogy valami közös mégis kell legyen bennük. Az anyagnak erről a közös alkotórészéről szóló első elméleteket a görög filozófusok hagyták ránk, bár már ők is régebbi civilizációk nézeteit használták fel. Anaxagorasz (Kr. e. 500-428) szerint például minden dolog parányi magokból épül fel, amihez Démokritosz hozzátette, hogy ezek a magok (atomok) tovább már nem oszthatók, viszont számuk és alakjuk a világmindenségben végtelen: „Semmi sem történik véletlenül, hanem minden okkal és szükségszerűen van. Semmi sem teremthető a semmiből, és semmi sem pusztítható el és változtatható semmivé.”

Ez a tulajdonképpen materialista elképzelés volt a valósághoz legközelebb álló teória évezredeken keresztül, egészen a huszadik század hajnaláig. Az 1930-as évekre a fizikusok azonban behatoltak az anyag mikroszkopikus világába, iskolai tananyaggá vált az atom szerkezete, és a gyerekek 1943-ban már olyan regényeket olvastak, mint Jeges Károly professzor Utazás az atomok birodalmában című könyve, amit az első magyar sci-fik között tartanak számon. Csakhogy a második világháború végén az atombombák szörnyű pusztítása sokakat rettegéssel töltött el, ami elől csak egy új vallási irányzat kínált menekülést…

Jeges Károly regénye

A nagy a kicsiben

Az új elmélet hívei a keresztény egyházakból kiválva egy atomszekta gúnynévvel illetett vallási csoportot alakítottak, és hamarosan új magyarázatot találtak olyan természetfeletti jelenségekre, mint például a kísértetjárás. Filozófiájukat olyan ismert és népszerű sci-fi történetekkel támasztották alá, melyek a mikrokozmosz világában játszódtak. Ugyanekkor például Magyarországon, ahol minderre nyíltan nem volt lehetőség, röplapokat terjesztettek az ifjúsági közösségekben, így például a Műegyetemen is:

„A Bibliát primitív fokon álló emberek primitív világképéhez szabták annak idején, s ma

már csak arra jó, hogy megrengesse a hívők hitét a szellem öröklétében, s azt higgyék maguk is, hogy a földi forma, a porhüvely halála a lélek halála is egyben. Ma a természettudományok, különösen a fizika és a kémia rohamléptű fejlődése nevetségessé teszi az ilyen bárgyúságokat. Őseink az örök szellem sugallatára megérezték a lélek halhatatlanságának szükségességét. S teret keresve a halhatatlan lelkek számára, a titokzatos, ám látható égi világba helyezték a jobbik felét, a rosszabbat meg a föld alá, ahonnan időnként kénszagú tüzes láva tört a földjeikre. Ám korunk szellemi terméke, a modern tudomány kiszorította a túlvilágot onnan, ahol az sosem volt, s megtalálta ott, ahol annak léte egyedül lehetséges. Mert miért is lennének elhunyt őseink halhatatlan lelkei irdatlan távolságra tőlünk, a messzi égbolton vagy a földmély gyomrában? Itt vannak ők a közvetlen közelünkben, tárgyainkba és saját testünkbe ágyazva, ahol közvetlen sugárzásukkal hatnak az élőkre, vezérlik életüket, kezük munkáját, gondolataik bontakozását.

Nézzétek az atomot! A mikrokozmoszt! Micsoda iszonyú gazdagság! Akár az emberi lélek gazdag sokfélesége. Íme, a tudomány megtalálta a halhatatlan lelkek világát: úgy hívják, mikrokozmosz. Mert mi az elektron? Negatív töltésű elemi részecske. De ez csak a forma. Ez csak lehetőség. Keret az öröklétű nemes lélek továbbélésére. Mi a proton? Az atommag egyik alkotóeleme. De ez csak forma, ez csupán lehetőség. Keret az öröklétű bűnös lélek továbbélésére, mely vagy örökké az atommag poklában marad, vagy megtisztulva megszabadul onnan…”

Elgondolkodva a fenti sorokon, megállapíthatjuk, amit napjaink ezoterikus tanítói is gyakran hangoztatnak. Azt, hogy elődeink, egykor élt családtagjaink, szeretteink és ellenségeink lelkei tulajdonképpen bennünk és körülöttünk bűnhődnek, vezekelnek és magasztosulnak.

A létezés és a túlvilág sosem kerülhet ettől közelebb egymáshoz.