Előző bejegyzésünkben már szót ejtettünk a művészről, ám ő attól az egy mondattól azért jóval többet érdemel. Annál is inkább, mert tökéletes példája blogunk témájának (a 70-es, 80-as és 90-es évek hazai SF életének, mely évtizedek közül különösen a 80-asra fordítunk kiemelt figyelmet), hiszen Jancsó Csaba a nyolcvanas években alkotta SF képeit, majd 1993-ban visszavonult, hogy „polgári” munkájának szentelje minden energiáját. Jancsó ugyanis sohasem volt főállású illusztrátor; műveit szabadidejében, mintegy hobbiként alkotta.
Mint önéletrajzából kiderül, a művész 1942-ben született Miskolcon, majd az Iparművészeti Főiskolán belsőépítésznek tanult, de művészi képzésre Barcsai Jenőhöz járt. A sci-fivel Jules Verne regényei révén találkozott gyermekkorában, az 1960-as évektől kezdve pedig lelkes könyvgyűjtővé vált. A művészi kibontakozásra azonban egészen az 1980-as évekig várt, amikoris az alakuló VEGA Magyar Sci-Fi Egyesület tagja, majd művészeti vezetője lett. Trethon Judit és Preyer Hugo barátja volt, és a korai HungaroConok egyik szervezője. Ő készítette például a rendezvények plakátjait is:
A VEGA Egyesület hivatalos kiadványainak borítóira is többször kerültek az ő festményei:
A VEGA vezetői által a rendszerváltás idején alapított kiadó magazinjában pedig novellákat illusztrált:
 |
| Nemere István: Óriási ötlet (VEGA MAGAZIN 1991. 2. szám) |
 |
| G. Nagy Pál: Emberek és istenek (VEGA MAGAZIN 1990 október) |
 |
| Dei Erzsébet: Hagyj aludni reggelig! (VEGA MAGAZIN 1991. 1. szám) A magazin 1990 októberi számának poszter-melléklete szintén a művész munkája volt: |
Jancsó ugyancsak a nyolcvanas években lépett be a Vizivárosi Galéria tagjai közé, díjat nyert egy amerikai képzőművészeti kiállításon és borítót is festett egy tengerentúli könyvkiadó számára. Idehaza pályája csúcsaként ő készítette a Cédrus kiadó SFK sorozatában napvilágot látott Asimov-regény, az Előjáték az Alapítványhoz borítóját:
1992-ben a VEGA-ból kivált Preyer Hugo meghívta Jancsót a rövid életű ORION 13 magazinhoz, ahol többek közt G. Nagy Pál A 36-os őrhajó kalandjai című folytatásos regényét illusztrálta:
 |
| ORION 13 I. évf. 2. szám A magazint 1993-tól – immár Preyer Hugo nélkül – a Cédrus kiadó vitte tovább ORION címmel, és Jancsónak itt szintén akadt munkája. Ekkor azonban grafikái már kevésbé kidolgozottnak tűnnek, aminek okát valószínűleg a művész túlterheltségében kereshetjük: |
 |
| Robert Baud: Az Elhagyatottság Völgye (ORION II. évf. 2. szám, 1993 április) |
 |
| Jennifer Roberson: A hadizsákmány (ORION II. évf. 2. szám, 1993 április) |
Ugyanekkor Preyer Hugo ismét új lapot alapított ANDROID címmel, amelyben szintén számított Jancsó Csaba munkájára. Sajnos azonban az itt megjelent illusztrációk már csak ritkán érik el a művész korábbi szintjét, ezzel is hozzájárulva az ANDROID amatőr (vagy elegánsabban szólva félprofi) minősítéséhez.
 |
| Aknai Gábor: Válaszút (ANDROID I. évf. 5. szám, 1993 augusztus) |
 |
| Lelik Elemér: Találkozás (ANDROID I. évf. 1. szám, 1993 április) |
 |
| Pirok György: Hazárdjáték (ANDROID I. évf. 5. szám) A művész egyik utolsó megjelent munkája az NTT magazin 1993 októberi számának címlapja volt:  |
Én mondjuk nem emlékszem Jancsó Csaba egyetlen grafikájára sem a korabeli GALAKTIKA számaiból, ám önéletrajza szerint ő tervezte mind a Galaktika-díj, mind az Arany Meteor-díj kisplasztikáját. Mindezek mellett azonban a művész az 1987 és 1990 közöttkészített A Gyűrűk Ura-illusztrációira a legbüszkébb.Ezekből több kiállítást is rendeztek, és egy időben szó volt arról, hogy önálló albumban is megjelennek.
 |
| Kőszeg 2008 |
 |
Kőszeg 2008 |
Jancsó Csaba grafikáiból jelenleg az AVANA Egyesület honlapján láthatunk egy csokorra valót.
