Jancsó Csaba képei

Előző bejegyzésünkben már szót ejtettünk a művészről, ám ő attól az egy mondattól azért jóval többet érdemel. Annál is inkább, mert tökéletes példája blogunk témájának (a 70-es, 80-as és 90-es évek hazai SF életének, mely évtizedek közül különösen a 80-asra fordítunk kiemelt figyelmet), hiszen Jancsó Csaba a nyolcvanas években alkotta SF képeit, majd 1993-ban visszavonult, hogy „polgári” munkájának szentelje minden energiáját. Jancsó ugyanis sohasem volt főállású illusztrátor; műveit szabadidejében, mintegy hobbiként alkotta.

Mint önéletrajzából kiderül, a művész 1942-ben született Miskolcon, majd az Iparművészeti Főiskolán belsőépítésznek tanult, de művészi képzésre Barcsai Jenőhöz járt. A sci-fivel Jules Verne regényei révén találkozott gyermekkorában, az 1960-as évektől kezdve pedig lelkes könyvgyűjtővé vált. A művészi kibontakozásra azonban egészen az 1980-as évekig várt, amikoris az alakuló VEGA Magyar Sci-Fi Egyesület tagja, majd művészeti vezetője lett. Trethon Judit és Preyer Hugo barátja volt, és a korai HungaroConok egyik szervezője. Ő készítette például a rendezvények plakátjait is:

A VEGA Egyesület hivatalos kiadványainak borítóira is többször kerültek az ő festményei:

A VEGA vezetői által a rendszerváltás idején alapított kiadó magazinjában pedig novellákat illusztrált:

Nemere István: Óriási ötlet (VEGA MAGAZIN 1991.  2. szám)

G. Nagy Pál: Emberek és istenek (VEGA MAGAZIN 1990 október)





Dei Erzsébet: Hagyj aludni reggelig! (VEGA MAGAZIN 1991. 1. szám)




A magazin 1990 októberi számának poszter-melléklete szintén a művész munkája volt:

Jancsó ugyancsak a nyolcvanas években lépett be a Vizivárosi Galéria tagjai közé, díjat nyert egy amerikai képzőművészeti kiállításon és borítót is festett egy tengerentúli könyvkiadó számára. Idehaza pályája csúcsaként ő készítette a Cédrus kiadó SFK sorozatában napvilágot látott Asimov-regény, az Előjáték az Alapítványhoz borítóját:

1992-ben a VEGA-ból kivált Preyer Hugo meghívta Jancsót a rövid életű ORION 13 magazinhoz, ahol többek közt G. Nagy Pál A 36-os őrhajó kalandjai című folytatásos regényét illusztrálta:

ORION 13  I. évf. 2. szám


A magazint 1993-tól – immár Preyer Hugo nélkül – a Cédrus kiadó vitte tovább ORION címmel, és Jancsónak itt szintén akadt munkája. Ekkor azonban grafikái már kevésbé kidolgozottnak tűnnek, aminek okát valószínűleg a művész túlterheltségében kereshetjük:



Robert Baud: Az Elhagyatottság Völgye (ORION II. évf. 2. szám, 1993 április)





Jennifer Roberson: A hadizsákmány (ORION II. évf. 2. szám, 1993 április)

Ugyanekkor Preyer Hugo ismét új lapot alapított ANDROID címmel, amelyben szintén számított Jancsó Csaba munkájára. Sajnos azonban az itt megjelent illusztrációk már csak ritkán érik el a művész korábbi szintjét, ezzel is hozzájárulva az ANDROID amatőr (vagy elegánsabban szólva félprofi) minősítéséhez.

Aknai Gábor: Válaszút (ANDROID I. évf. 5. szám, 1993 augusztus)

Lelik Elemér: Találkozás (ANDROID I. évf. 1. szám,  1993 április)

Pirok György: Hazárdjáték (ANDROID I. évf. 5. szám)



A művész egyik utolsó megjelent munkája az NTT magazin 1993 októberi számának címlapja volt:

Én mondjuk nem emlékszem Jancsó Csaba egyetlen grafikájára sem a korabeli GALAKTIKA számaiból, ám önéletrajza szerint ő tervezte mind a Galaktika-díj, mind az Arany Meteor-díj kisplasztikáját. Mindezek mellett azonban a művész az 1987 és 1990 közöttkészített A Gyűrűk Ura-illusztrációira a legbüszkébb.Ezekből több kiállítást is rendeztek, és egy időben szó volt arról, hogy önálló albumban is megjelennek.

Kőszeg 2008

Kőszeg 2008

Jancsó Csaba grafikáiból jelenleg az AVANA Egyesület honlapján láthatunk egy csokorra valót.