Az Univerzum magazin sci-fi borítói

Napjainkban a megszállott sci-fi rajongók többnyire az interneten vadásznak olyan kuriózumokra, amelyek még hiányoznak a gyűjteményükből. 50-100 évvel ezelőtti folyóiratok könyvtárak vagy az ADT által bedigitalizált példányait böngészik egy-egy SF novella vagy a műfajjal foglalkozó cikk után nyomozva, és ha találnak valamit, azt boldogan mentik el a számítógépükre, vagy éppen kinyomtatják, hiszen mégiscsak más érzés kézbe venni, megtapogatni a fellelt kincset, még ha nem az is az eredeti példány.

Azokban a nagyhírű nyolcvanas években ilyesmire persze nem volt lehetőség; a gyűjtők akkoriban a MÉH telepeken kutattak kidobott úkjságok után, és ha valami érdekeset találtak, azt kitépték, hazavitték, ollóval egyforma méretűre vágták, majd az így összegyűlt anyagot elvitték egy könyvkötőhöz, aki tartós és tetszetős kötetbe foglalta a kincseket. Az egyetlen probléma ezzel az volt, hogy az így létrehozott könyvek külseje unalmas, egyszínű műbőrből készült, bár az kétségtelen, hogy a gerincük egymás mellé állítva jól mutatott a könyvespolcon; avatatlan szemlélő első pillantásra akár lexikonoknak vagy komoly tudományos szakmunkáknak is vélhette őket J 

Ilyesmit persze manapság is csinálhatunk: az internetről lementett anyagokat beköttethetjük vagy spiráloztathatjuk, fóliázhatjuk és némi ügyességgel még címlapokat is készíthetünk hozzájuk. Egy lelkes internetes csoport például pontosan ezzel foglalkozik. Az alábbiakban az 1957-től 1988-ig havonta megjelent Univerzum magazinból kigyűjtött sci-fi novellákból összerakott éves antológiák borítóit mutatjuk be, amelyeket a wówapi nicknéven futó alkotó készített.

ZSOLDOS PÉTERBŐL MONOLIT LETT

Az igazi szülinapi meglepi: amikor a barátaid a rólad elnevezett díj nevéből törlik a nevedet 😱

Április 20-án volt Zsoldos Péter születésének 90. évfordulója. Az interneten számos portál közölt ez alkalomból megemlékezést róla. Napokon át olvashattuk, hogy Zsoldos Péter a magyar sci-fi egyik atyja, az etalon, akihez minden más hazai szerzőt mérni kell, az egyetlen, aki világszínvonalú sci-fit írt itthon, stb, stb. A megemlékezések harmadik napján pedig az AVANA Egyesület bejelentette, hogy az évtizedek óta egyetlen magyar sci-fi díjat, amely eddig Zsoldos nevét viselte, minden indoklás nélkül mától átkeresztelik Monolit-díj névre.

Mit tartottak sci-finek az 1960-as években?

Adolf Hoffmeister, a világhírű cseh költő és festő pályája kezdetén a dadaizmus követője volt, és a későbbiekben is avantgárd művészként tartották számon. Az avantgárdot pedig sokan rokonították a fantasztikummal, főleg azokban az évtizedekben, amikor a szocialista kultúrpolitika meglehetősen bizonytalanul viszonyul a sci-fihez. Ezért is lehet érdekes a számunkra, hogy miként vélekedett Hoffmeister kedvenc műfajunkról. Értekezése már halála után jelent meg magyarul is egy felvidéki magazin hasábjain…

A tanulmány hosszabb változata egyébként olvasható volt már 1971-ben az SF Tájékoztató számaiban is Tudományos fantasztikus irodalom avagy útikalauz a labirintushoz címmel.

Adolf Hoffmeister

Adolf Hoffmeister

Mi a sci-fi?

A tudományos-fantasztikus irodalom nem divat. Nem is irodalmi divat. A divat mulandó; átmeneti, idényjellegű jelenség. A divat nem tart negyven évig, s nincs nagyon határozott és jellegzetes fejlődése. A divatból néha stílus lesz, de a stílus általánosabban érinti az élet mindennapiságát. Ha azonban a tudományos-fantasztikus regényekben keresnénk stílusjelleget, nyomát sem találnánk valamiféle rendszernek, mivel a tudományos-fantasztikus irodalmat nemcsak nagy nevek és jelentős színvonalú művek jelzik – mint Ray Bradbury, Stanislaw Lem, J. L. Borges és mások –, hanem ugyanúgy nagyon jó ötletekkel rendelkező nagyon rossz írók egész serege. A sci-fi irodalom egészen heterogén, kiegyensúlyozatlan és esztétikailag nehezen osztályozható irodalmi jelenség.

Jacques Sternberg az irodalomnak ezt a még mindig elszigetelt területét inkább az irodalmi műfaj eposzának, mint fejlődésének nevezi. Megnemértésének, a tudományos-fantasztikus regények művészeti kategóriába való be nem sorolásának okát úgy tekinti, mint annak következményét, hogy még mindig nem ismerjük az amerikai szellemi életet, nem értjük meg az amerikai életritmust, s tájékozatlanok, vagy inkább rosszul tájékozottak vagyunk abban, mit adott az amerikai élet kulturális téren a világnak.

A sci-fi nemcsak az amerikai, hanem a világcivilizáció jelenségeinek ama csoportjába tartozik, amely éppen a divatok és felforgató újdonságok elleni szívós ellenállása révén érvényesül oly kifejezőén. Aligha tévedünk, ha ezeket a jelenségeket akár áramlatnak, akár mozgalomnak, akár irányzatnak, akár elemi csapásnak is nevezzük, Amerika jónéhány effajta mozgalommal gazdagította a modern világot. De eléggé jellemző az amerikai ember szervező szellemére, hogy ezek közül a tömegjellegű, népi mozgalmak közül (dzsessz, cowboy regények, comics stb.) szinte egy sem született eredeti amerikai kezdeményezésből…

A dzsessz Afrikában született, a detektívregények Angliában, a comics eredetét valahol Kínában és Egyiptomban kell keresnünk, a pin-up girls és a sztpitíz határozottan Párizsban kezdődött… A science fiction pedig? Hány írónemzedéket kellene említeni az utópista filozófusoktól a kalandregényekig! Csak az elnevezést – le a kalappal! –, tipikus távirati stílusban, ezt maguk az amerikaiak találták ki!

A sci-fi annak az emberiségnek az irodalma, amely már fogékony a modern civilizáció költői értékei iránt. A tudományos-fantasztikus regények és elbeszélések ugyanis nemcsak az olyan, a jelent megremegtető negatív értékeket fejeznek ki, mint a szorongás, a múlandóság és a bizonyosságok szomjúhozása, hanem az olyan, nagy mértékben pozitív tulajdonságokat is, mint a költői tehetség, elbűvölés, éleslátás, vágyódás és munka.

Itt arról van szó, hogy az emberek egy bizonyos csoportja megpróbálja kialakítani a maga világát, ahol a szép külön törvényei érvényesek. A mi esetünkben olyan irodalomról van szó, amely az irodalmon kívül éli a maga törvényes életét.