Tudományos-fantasztikus pop

Ez a szám arra az időszakra emlékeztet, amikor azért kezdtem David Bowie-t hallgatni, mert olyan címeket adott a számainak, mint például Az örökké keringő csontváz család dala  :)

A csodálatos öltöny

Ha már előző bejegyzésünk tárgya egy rövid kutyás novella volt az UNIVERZUM magazinból, folytassuk is rögtön egy hasonlóval. (Közbevetőleg megjegzem, hogy az első, kutyákkal kapcsolatos SF írás, amely nagy hatást gyakorolt rám, Horatius Hold elbeszélése, az Alak kérdése volt, amely szintén az UNIVERZUM füzetekben jelent meg folytatásokban. A négy részből persze a harmadikat nem sikerült megszereznem, így a mű varázsát részben az adta, hogy a hiányzó cselekményt én magam igyekeztem kitalálni a negyedik rész ismeretében. És persze egy csomó mindent nem értettem belőle; kívülállóként sikerült rácsodálkoznom a dolgokra, és lelkesen keresgéltem a lexikonokban például a „kataton állapot” mibenlétét… Később aztán Horatius Hold helyett már Harlan Ellison varázsolt el a Fiú és kutyájával, de ez már egy másik történet…)
A csodálatos öltöny szerepel mindkét (az előző bejegyzésben említett) bibliográfiában, noha, akárcsak az előző írásról, erről sem állítható egyértelműen, hogy valódi sci-fi lenne. Ám egy demokráciában úgy igazságos, ha ezt mindenki maga döntheti el. Tehát következzék:
Donald Hall: A csodálatos öltöny  (Univerzum [231.] 1976/6. kötet 28-30. oldal







Cirkusz a kozmoszban

Shiniti Hosi novelláját nem említi a Cs. Bezerédy Ágnes és Csiszár Jolán által összeállított miskolci bibliográfia 1979-es kiadása, az ARÉNA fanzin 5. számában 1989-ben pedig nem tudták megadni a megjelenés idejét, ezért mi most pótoljuk ezt a mulasztást. Azóta persze az interneten megtalálhatók ezek az adatok, de mint tudjuk, jelen blogunk ama nagyhírű nyolcvanas évekről szól, amikor nem volt még elérhető ez a szolgáltatás, tehát:

Shiniti Hosi: Cirkusz a kozmoszban (Univerzm, 1974/3 [204.] kötet)

És hogy örömünk teljes legyen, íme maga a novella:



  

Jancsó Csaba képei

Előző bejegyzésünkben már szót ejtettünk a művészről, ám ő attól az egy mondattól azért jóval többet érdemel. Annál is inkább, mert tökéletes példája blogunk témájának (a 70-es, 80-as és 90-es évek hazai SF életének, mely évtizedek közül különösen a 80-asra fordítunk kiemelt figyelmet), hiszen Jancsó Csaba a nyolcvanas években alkotta SF képeit, majd 1993-ban visszavonult, hogy „polgári” munkájának szentelje minden energiáját. Jancsó ugyanis sohasem volt főállású illusztrátor; műveit szabadidejében, mintegy hobbiként alkotta.

Mint önéletrajzából kiderül, a művész 1942-ben született Miskolcon, majd az Iparművészeti Főiskolán belsőépítésznek tanult, de művészi képzésre Barcsai Jenőhöz járt. A sci-fivel Jules Verne regényei révén találkozott gyermekkorában, az 1960-as évektől kezdve pedig lelkes könyvgyűjtővé vált. A művészi kibontakozásra azonban egészen az 1980-as évekig várt, amikoris az alakuló VEGA Magyar Sci-Fi Egyesület tagja, majd művészeti vezetője lett. Trethon Judit és Preyer Hugo barátja volt, és a korai HungaroConok egyik szervezője. Ő készítette például a rendezvények plakátjait is:

A VEGA Egyesület hivatalos kiadványainak borítóira is többször kerültek az ő festményei:

A VEGA vezetői által a rendszerváltás idején alapított kiadó magazinjában pedig novellákat illusztrált:

Nemere István: Óriási ötlet (VEGA MAGAZIN 1991.  2. szám)

G. Nagy Pál: Emberek és istenek (VEGA MAGAZIN 1990 október)





Dei Erzsébet: Hagyj aludni reggelig! (VEGA MAGAZIN 1991. 1. szám)




A magazin 1990 októberi számának poszter-melléklete szintén a művész munkája volt:

Jancsó ugyancsak a nyolcvanas években lépett be a Vizivárosi Galéria tagjai közé, díjat nyert egy amerikai képzőművészeti kiállításon és borítót is festett egy tengerentúli könyvkiadó számára. Idehaza pályája csúcsaként ő készítette a Cédrus kiadó SFK sorozatában napvilágot látott Asimov-regény, az Előjáték az Alapítványhoz borítóját:

1992-ben a VEGA-ból kivált Preyer Hugo meghívta Jancsót a rövid életű ORION 13 magazinhoz, ahol többek közt G. Nagy Pál A 36-os őrhajó kalandjai című folytatásos regényét illusztrálta:

ORION 13  I. évf. 2. szám


A magazint 1993-tól – immár Preyer Hugo nélkül – a Cédrus kiadó vitte tovább ORION címmel, és Jancsónak itt szintén akadt munkája. Ekkor azonban grafikái már kevésbé kidolgozottnak tűnnek, aminek okát valószínűleg a művész túlterheltségében kereshetjük:



Robert Baud: Az Elhagyatottság Völgye (ORION II. évf. 2. szám, 1993 április)





Jennifer Roberson: A hadizsákmány (ORION II. évf. 2. szám, 1993 április)

Ugyanekkor Preyer Hugo ismét új lapot alapított ANDROID címmel, amelyben szintén számított Jancsó Csaba munkájára. Sajnos azonban az itt megjelent illusztrációk már csak ritkán érik el a művész korábbi szintjét, ezzel is hozzájárulva az ANDROID amatőr (vagy elegánsabban szólva félprofi) minősítéséhez.

Aknai Gábor: Válaszút (ANDROID I. évf. 5. szám, 1993 augusztus)

Lelik Elemér: Találkozás (ANDROID I. évf. 1. szám,  1993 április)

Pirok György: Hazárdjáték (ANDROID I. évf. 5. szám)



A művész egyik utolsó megjelent munkája az NTT magazin 1993 októberi számának címlapja volt:

Én mondjuk nem emlékszem Jancsó Csaba egyetlen grafikájára sem a korabeli GALAKTIKA számaiból, ám önéletrajza szerint ő tervezte mind a Galaktika-díj, mind az Arany Meteor-díj kisplasztikáját. Mindezek mellett azonban a művész az 1987 és 1990 közöttkészített A Gyűrűk Ura-illusztrációira a legbüszkébb.Ezekből több kiállítást is rendeztek, és egy időben szó volt arról, hogy önálló albumban is megjelennek.

Kőszeg 2008

Kőszeg 2008

Jancsó Csaba grafikáiból jelenleg az AVANA Egyesület honlapján láthatunk egy csokorra valót.

Szombat délutáni sci-fi: kötetlen programok

Természetesen mindez nem most történt, hanem ama nagyhírű nyolcvanas években. Mint az alábbi kordokumentumból kiderül, a rendezvényt az akkori Belügyminisztérium művelődési házában a VEGA Egyesület szervezte, és maga Preyer Hugo nyitotta meg. Én persze nem voltam ott, így személyes emlékek helyett a meghívóról emelnék ki néhány érdekességet:
– a címlap Jancsó Csaba munkája, aki akkortájt a VEGA első számú grafikusa volt; több kiadvány borítója is fűződik a nevéhez
– ma már különleges zamata van annak, hogy a művház parancsnoksága invitálta a nagyérdeműt; ilyesmit az ötvenes évekről szóló filmekben láttam
– nincs feltüntetve egyetlen konkrét előadás sem, csupán egy képzőművészeti kiállítás meg a Rövidzárlat című film bemutatója; a többi csupán laza beszélgetés
– DISCO! DISCO! DISCO! :)
– A belépti díj 10 forint. Na, ez a durva, nem a szado-mazo!