Retro oldalhoz méltón most egy régi blogbejegyzést idézünk fel azokból az időkből, amikor még Peter Jackson óriásmajma hódított a mozikban…
Először azzal akartam kezdeni jelen felvilágosító munkámat, hogy apropóként megemlítem, miszerint még szeptember 21-én, vasárnap a RADIOAKTÍV délutáni műsorában Dombóvári Gáborral beszélgettünk Evita és Fidel Castro szexbotrányairól, de ez amolyan hiú önfényezésnek tűnhetett volna, ezért aztán letettem eme szándékomról, hiszen amúgy is mindenki tudja, milyen szerény és bűbájos és zseniális fickó vagyok, minek emlékeztessek hát rá ilyen direkt módon...
Aztán úgy gondoltam (pusztán a történeti hűség kedvéért), mégiscsak megemlítem, hogy kitűnő társalgást folytattunk, hiszen ennek kapcsán ötlött eszembe a világ egyik legmegrázóbb filmes szerelmi története, amely ráadásul kínzó bizonytalanságban tartotta jobb sorsra érdemes és reménykedő nézőit. A forgatókönyvírók és a rendezők - Edgar Wallace, Merian C. Cooper és Ernest B. Schoedsack - ugyanis túlnőve Shakespeare-en olyannyira megelőzték korukat, hogy még évtizedek múltán sem tudta őket követni Zeffirelli vagy Baz Luhrmann. Hiszen ez utóbbi mesélőknél Rómeó és Júlia szerelme beteljesedett, egyrészt Nino Rota könnyfakasztó dallamaira, másrészt pedig a folyvást víztől csöpögő isteni Leó is elhálta nászát enyhén békaszájú Júliájával az éppen divatos slágerekre. King Kong azonban dacára annak, hogy első felbukkanása közvetlenül az őrült húszas évek után esett meg (a világ túl volt már Josephine Baker banánszoknyás és meztelen táncán, sőt azon is, hogy női partnerével szeretkezett a nyilvánosság előtt), majd a hatvanas évek fűtől füstös szexuális forradalma után jött el ismét, amikor Jeff Bridges figurája is inkább hajazott egy hippire, mint egy tudósra, szóval mindezek ellenére az óriásmajom sosem lépte át a platói szerelem rózsaszín határvonalát – legalábbis a nézők milliói szerint. Vagy tudja valaki, hogyan teljesedett be King Kong szerelme? Na ugye! Ilyesmiről még a leglelkesebb kulturbúvárok sem hallottak, és nem olvashattunk erről a majmok nagy magyar barátjánál sem, akit azért nem nevesítünk itt, mert a szexjelenetekhez való közismert hozzáálllásából kifolyólag, feltehetően nem szeretné a nevét összefüggésben látni egy ilyen poszttal. Pedig a modern horroroknak ma már elengedhetetlen eleme (főképpen a zsáner tinédzserekről tinédzsereknek szóló alkotásaiban) a többszöri erotikus utalás, hogy minimum kétféle izgalomtól hevüljön a néző keble és nedvesedjen az alsóneműje.
Felmerülhet bennünk tehát a kérdés, hogy King Kong szerelme magasabb rendű volna Rómeó és Júlia kapcsolatánál, s már-már éteri mivolta miatt akár kapcsolatba hozhatnók őt az emberiség oly elismert szellemi vezetőivel, akiknek nevét ideírni már blaszfémiának számítana? Vagy mégis történt valami komolyabb is az óriásmajom és a szőkeség között? És egyáltalán történhetett olyasmi, amire gondolunk?
A kínzó kíváncsiság másokban is motoszkálhatott az idők során, és az eredeti alkotók munkáját kibővítve, a társművészetek képviselői vetették magukat a probléma nyomába. Például a Cool-Könyvek készítői, akiknek a témába vágó kutatásai idehaza – némileg megkésve – 1994-ben láttak napvilágot.
Azt kell mondjam azonban, hogy felesleges bánkódnunk e késedelem miatt, mert sajnos ők sem tudtak semmi újat kideríteni King Kong és a szőke nő kapcsolatáról. Legalábbis semmi érdemlegeset. Hiszen náluk, amíg a szőkeséggel ezt teszi a kollégája:
… és ezt a barátja:…
addig az óriásmajomnak csupán ez jut:
Ez pedig nem az, amire gondoltunk. Mert bár ismerjük nyelvünk szerepének fontosságát a szerelmi beteljesülés folyamatában, jelen esetben ez az óriási testrész a méretbeli különbségek miatt aligha tudja lángra lobbantani a szőkeség érzékeny pontját. Ha ugyanis tudná, azt a Cool-Könyvek rajzolói bizonyosan ábrázolták volna az efféle dolgok specialistái lévén, meg hát több ilyen nyalakodós jelenet is szerepel a könyvben, csak egyiknek sem résztvevője Kong király. Vagyis a téma szakértői úgy vélik, egy óriásmajom még a nyelvével sem tudná kielégíteni szíve választottját, hát még azzal a testrészével, amely pedig eleve erre a célra szolgálna (a pisilésen kívül természetesen, de ez nem tartozik szorosan jelen témánkhoz, noha érdekes belegondolni, milyen látványt nyújtott volna, ha King Kong dob egy sárgát lefelé az Empire State Building tetejéről).
Nos, a legtöbben bizonyára belenyugodnának a szakértők véleményébe, ám az SF-társadalom sosem arról volt ismert, hogy szó nélkül behódolna holmi látszólagos törvényszerűségnek; nálunk a kíváncsi elmék nemcsak fantáziadúsak, hanem kreatívak is, és a megoldhatatlannak tűnő problémákat néha a legegyszerűbb módon oldják meg. Például számolgatással.Ezt tette Philip José Farmer is, aki meglehetős jártassággal bírt a különböző életformák közti kapcsolatok felderítésében; gondoljunk csak a Szeretők (1990, Phoenix Kiadó), A bestia képmása (1992, Phoenix Kiadó) vagy a Fenevadak (1993, Cherubion) című regényeire, amelyekben nemcsak figyelemre méltó szexuális étvággyal rendelkező földönkívüli lények kavartak jobb sorsra érdemes férfiakkal (annyira azért ne sajnáljuk őket, némelyikük ugyanis képes volt egyetlen menet alatt több száz orgazmust elérni partnerénél), hanem kísértetek, disznónők, kígyóasszonyok és egyéb kellemetlen lények is. Farmer tehát a legalkalmasabb ember volt arra a feladatra, hogy végre kiderítse számunkra, megdughatta-e King Kong azt a szőkeséget, vagy sem, és írónk nem okozott csalódást.
„Mr. Howller úgy gondolta, hogy alapjában véve a tett nem haladja meg a lehetőségek határát. Vegyünk egy felnőtt hím gorillát, amely hat láb [kb. 180 cm] magas és 350 font [kb. 130 kg] súlyú. Ernst Lang, svájci állatkert-igazgató szerint ennek az állatnak teljes erekció esetén legfeljebb csak két hüvelyk [5 cm] hosszú a pénisze. Honnan tudta ezt láng professzor? Talán párosodás közben bement a ketrecbe, és lemérte? Nem nagyon valószínű. Még a félénk és barátságos gorilla sem lenne hajlandó alávetni magát ilyen eljárásnak abban az esetben. Mindegy. Ha Lang professzor azt mondta, hogy így van, akkor hát így kell lennie. Talán távcsövet használt, melynek lencséjén olyan fokbeosztás van, mint egy tengeralattjáró periszkópján. Mindenesetre mindaddig, amíg valaki be nem megy a ketrecbe, és nem méricskél vonalzóval közösülés közben, Lang professzor szavát kell elfogadni mérvadónak.Matematikai módszerek alkalmazásával megállapítható, hogy egy húsz láb [kb. 6 méter 10 centi] magas gorillának körülbelül huszonegy hüvelyk [53 cm] hosszú lehet a pénisze erekció esetén. Hogy ennek milyen átmérője lenne, az már másik kérdés, méghozzá elég lényegbevágó, legalábbis Ann Redman számára."
Most bizonyára sokan úgy vélik, hogy ez az 5 centiméterről szóló adat nem túl hihető, az amerikai írókat viszont alighanem meggyőzte Philip José Farmer, mert a kiragadott részletet tartalmazó novelláját 1974-ben Nebula-díjra jelölték. (Magyarul a Galaktika 135. számában jelent meg Kóczián János fordításában, a 84-91. oldalon, 1991 decemberében.)
A kétkedőknek tehát a méreteket figyelembe véve egyrészt megnőhet az önbizalmuk, másrészt meg elő azokkal a mérőeszközökkel, és irány az állatkert! És ha útközben látják az ismert graffitit, hát ne higgyenek neki, mert áldozatos felvilágosító munkánk eredményeként immár tudhatják: nem, King Kong nem értünk áldozta fel magát...
 |
| Az ismert falfirka szerint King Kong értünk áldozta fel magát |
